"Család-barát"
"Kutya nélkül lehet élni, de minek?"
német juhászkutya
tenyészet
Hasznos tudnivalók kutyánkról
Fordító Program
Google Translate
Szocializáció az alomban
Kezdő tenyésztőnek az alapvető dolgok is újdonságot jelenthetnek…
Szerencsésnek mondhatja magát az a tenyésztő, akinek a kenneljében tavasszal vagy kora nyáron születik egy-egy jól sikerült alom. A kiváló genetikai adottságok rendkívül fontosak, azonban korántsem elegendőek. Kibontakozásukhoz elengedhetetlen az apróságok gondos, szakszerű nevelése, szocializálása. A tapasztalt tenyésztők tudják: minderre a legjobb lehetőség tavasszal, illetve nyáron kínálkozik. Az egy-egy kutyafajtára jellemző örökletes tulajdonságok felszínre hozása vagy a számunkra kellemetlen adottságok kordában tartása igen nagy mértékben függvénye a szocializációs és nevelési folyamatoknak, amelyek során megalapozzuk kutyáink későbbi képezhetőségét is.
A szocializáció és a nevelés, bár lényegében egyidőben, egymással összefüggésben zajlik, mégsem ugyanazt jelenti. Leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy a helyes szocializáció révén a kutya alkalmassá válik arra, hogy változatos, idegen körülményekhez, szituációkhoz alkalmazkodni tudjon, a nevelés során pedig meglévő ösztönös adottságait fejlesztjük, vagy éppen elnyomjuk, a későbbi kiképzés céljaihoz igazítva azokat, továbbá bizonyos értelemben engedelmességre, rendszerességre szoktatjuk a kutyát.
Az első három héten
Mikor kell kezdődnie egy kölyökkutya szocializálásának, illetve nevelésének? Azt hiszem, nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy már a születést követően. Igaz, a kinológia jelenleg talán legelterjedtebb nézete szerint az első három héten a külvilág eseményei nincsenek hatással a kölykök későbbi viselkedésére. Ez azonban nem egységesen elfogadott vélemény. Talán helyesebb, ha azt mondjuk, hogy ebben az időszakban másra van szükségük a kölyköknek, mint a későbbiek során. Igényeik ekkor leginkább táplálékfelvételre, alvásra, ürítésre irányulnak, de szükségük van anyjuk szinte folyamatos gondoskodására, a vele, valamint az alomtestvérekkel való testi kontaktusra.
Ebben az időszakban, sőt, inkább a negyedik hét végéig célszerű az alom számára a lehető legnagyobb nyugalom biztosítása. Semmi szükség arra, hogy idegenek nézegessék őket, akkor sem, ha köztük vannak leendő gazdáik is. Mindezeket figyelembe véve akkor járunk el helyesen, ha a kutyakölykök gondozását a harmadik hét végéig az anyakutyára bízzuk. Természetesen ez alól kivételt képez minden olyan körülmény, amely a kölykök zavartalan ellátását veszélyezteti. Ilyen az, ha például a szukának nincs elegendő teje. Ekkor állatorvosunk javaslata alapján járjunk el a kicsik kiegészítő ellátását illetően. Ezekről a dolgokról azonban máskor essen szó: jelen írás célja a szocializációs és nevelési folyamatok ismertetése.
Az alom takarításánál ügyelnünk kell arra, hogy az anya és a kölykök arra a rövid időre megfelelően legyenek elkülönítve, amennyire lehetséges, a minél nagyobb nyugalom biztosítása mellett, hiszen a kölykeit féltő szuka ilyenkor akaratlanul is balesetet idézhet elő.
A külvilág ingerei
A harmadik hét végétől, negyedik hét elejétől a kiskutyák egyre több külvilágból érkező ingerre reagálnak. Érzékelik a tenyésztő közeledését, s a maguk módján reagálnak is rá. Az ilyen korú kölyköket már ajánlatos naponta néhányszor rövidebb-hosszabb időre kézbe venni, simogatni, beszélni hozzájuk, hogy szokják az emberi hangot is. Szinte napról napra egyre intenzívebben reagálnak a gazda jelenlétére. Ekkor kezd kialakulni a később eltéphetetlen kapocs ember és kutya közt.
A negyedik hét közepe vagy vége felé megkezdődik az eleinte még nagyon esetlen birkózás a testvérek között. Mulatságos dolog nézni, amint az egyik apróság játékosan fellöki a másikat, akinek egy-két perc elteltével jut eszébe, hogy vissza kellene adni a kölcsönt. Az anya is megkezdi a kölykeivel való játszadozást, amely az életre való készülés rendkívül fontos része. Ez az az időszak, amikor a kicsiknek szinte egyik napról a másikra hirtelen eszükbe jut, hogy ideje lenne megnézni, mi van az almon kívül. Kennelben tartott kölyköknél ilyenkor célszerű levenni a bejáratot magasító részt, amely eddig véletlenszerű kiesésüket volt hivatott megakadályozni. Nem lesz rá többé szükség, hiszen a csemetéket ezután már vissza sem lehet tartani a külvilág felfedezésétől. Eleinte csak pár méterre fognak eltávolodni az alomtól, s ha nem zavarjuk őket, hamarosan vissza is találnak, és rövid játék után folytatják a hosszas szunyókálást. Hiszen még sokáig alvással töltik majd a nap túlnyomó részét.
Az apróságok kijövetelének megakadályozása leginkább két okból nem célszerű. Az egyik pszichikai, a másik fizikai. Az előbbi miatt fontos hagyni, hogy minden folyamat - tehát a külső környezethez való szocializálódás, hozzászokás is - a maga idejében elkezdődjék. Erre pedig nem lehet jobb időpontot találni, mint azt, amikor első alkalommal éreznek természetes késztetést az alom elhagyására. A másik ok pedig az, hogy a kölykök ekkor már hangosan, a kutyaház bejáratánál egymás hegyén-hátán tolongva, ágaskodva fogják követelni szabadságukat. Az alig négyhetes csontozatuknak pedig nem fog hasznára válni ez a folyamatos ágaskodás, gerincoszlop-homorítás.Kapcsolat idegenekkel
Az ötödik héttől kezdődően elérkezett az ideje annak, hogy a kiskutyák számukra eddig ismeretlen emberekkel is kapcsolatot teremtsenek. Persze ez nem azt jelenti, hogy idegenek csapatostul látogathatják az almot, túlterhelve a zsenge jószágok idegrendszerét. A fokozatosság elvét itt is tartsuk be. A kicsik igénylik a simogatást, a szeretetet, és különösen fontos, hogy emberrel kapcsolatos negatív élmény ne érje őket. Jó, ha az apróságok leendő gazdái ebben a korban elkezdik őket látogatni, csökkentve ezáltal az alomtól való későbbi elválás okozta stresszhatást.
Fontos tudni, hogy az ilyen korú kölykök még nagyon hamar elfáradnak, tehát ezek a játékok eleinte a 10-15 perces időtartamot ne haladják meg. A fáradtság legkisebb jelére hagyni kell őket elvonulni pihenni.
Kennelben tartott öthetes kölyköket eleinte az alomtársakkal együtt, pár nap elteltével azonban külön-külön is fontos onnan kivenni, hogy ismerjék meg fokozatosan az egyre táguló világot. A gazdi gurítson előttük olykor egy kislabdát, vagy zsinóron húzza kedvenc játékukat, amelyet rövid időn belül zsákmány gyanánt átenged nekik, hogy a bennük szunnyadó apportkészség, illetve zsákmányszerző ösztön kibontakozása minél problémamentesebb legyen. A kennelben is hagyjunk cibálni való játékokat, hogy küzdeni is megtanuljanak a zsákmányért. Az is fontos, hogy a kölykök időnként a kennelből vagy az udvarból a házba is belátogathassanak, barátkozzanak az ember lakóhelyével, hogy a későbbiekben se viselkedjenek ott feszülten.
Nagyjából ezek azok a dolgok, amelyeket a lelkiismeretes tenyésztőnek kötelessége megtennie a szocializálás és nevelés terén, az alomnak az anyától való elválasztásáig. Nem tűnnek túl bonyolultnak, ám annál fontosabbak, hiszen ez az időszak része annak a nagyon fontos szakasznak, amelyet bevésődési szakaszként is emlegetünk, s ami ebben az időben kimarad a kölykök életéből, az nem pótolható könnyen.
A kölyökfalkában kb. öthetes korra a játékos küzdelmek, civódások közepette kialakul az ideiglenes rangsor. Jó, ha ezt a tenyésztő helyesen érzékeli, hiszen az etetések alkalmával a domináns kiskutyák hajlamosak túlenni magukat alárendelt társaik rovására. Ennek a rangsornak és az egyéb ösztönös megnyilvánulásoknak az együttes megfigyelése - bár messzemenő következtetések levonására még nem alkalmas - hozzájárul későbbi viselkedésük helyes prognosztizálásához.