"Család-barát"
"Kutya nélkül lehet élni, de minek?"
német juhászkutya
tenyészet
Hasznos tudnivalók kutyánkról
Fordító Program
Google Translate
A német juhászkutya
tenyésztés napjainkban
A különbözô kutyafajtákat annak idején meghatározott feladatok elvégzésére alakították ki, így minden küllemi tényezônek gyakorlati funkciója is volt. A yorkshire terrier sem véletlenül lett ilyen kicsi, hiszen szegény munkások kutyájaként nem fogyaszthatott sokat, s a bányába sem lett volna célszeru egy bernáthegyi méretu jószágot letuszkolni, hogy ugatásával jelezze a sújtólég-veszélyt. Ugyanígy a bullmasztiff hatalmas teste is adott célt szolgált, hogy a kutya ledönthesse és fogva tarthassa a vadorzót a vadôr megérkeztéig, de mégsem lehetett korlátlan súlyú, hiszen akkor nem tudta volna utolérni a menekülôt.
A társadalmi, gazdasági változások a kutyafajták szerepét, sôt olykor magukat a kutyafajtákat is megváltoztatták, illetve az emberi gyarlóság és a pénzszerzésnek a tenyésztésben játszott jelentôs szerepe révén a legtöbb munkakutyafajta kettévált, kiállítási- és munkatípusra. Se szeri, se száma a fácánra közömbös csodaszép retrievereknek vagy a félôs és agresszív dobermannoknak. Napjainkban természetesen egyre kevesebb embernek van szüksége például vadászkutyákra, a kutya elsôsorban már „csak” társunk a mindennapokban. De lehet-e az ember legjobb barátja egy gyenge idegzetu, örökletes betegségektôl szenvedô négylábú?
A német juhászkutyát, anno több mint száz éve, igen céltudatosan alakították kiváló munkakutyává. „A juhászkutya-tenyésztés munkakutya-tenyésztés, és mindig is annak kell maradnia, különben többé már nem juhászkutya-tenyésztés,” mondta Max von Stephanitz, akinek a világ a német juhászkutyát köszönheti. Ennek ellenére ebben a fajtában is világosan megfigyelhetô az ún. kiállítási- és munkavonalakhoz tartozó kutyák eltérô külleme, amely még a laikus számára is szembetunô. A látszólag megoldhatatlan problémát okozó folyamat valamikor a nyolcvanas évek elején
kezdôdött, de megértéséhez korábbra kell visszamennünk a fajta történetében.
Egy adott kutyafajtát kialakulásakor hasonló típusú emberek csoportja álmodta meg, így az többek között valamely szubjektum kivetülése; mást igényelnek kutyáiktól a csivava-tartók, mint mondjuk a rottweilert kedvelôk. Amíg egy fajtát ugyanolyan karakteru emberek kezelnek, mint akik létrehozták, az nem, vagy csak kismértékben változik. Ezen kívül a történelmi kor is meghatározó. A német juhászkutya esetében megváltoztak, lazultak a társadalmi elvárárok, illetve csökkent a gyapjú iránti kereslet, így a hatalmas birkanyájak is eltuntek, ezzel párhuzamosan viszont nôtt a szolgálati kutyák iránti igény. Ezek a kutyák azonban a tenyésztés számára elvesztek, hiszen a kölykök szocializálása igazán csak „kisüzemben” megy, hiába próbálkozik tenyésztéssel a rendôrség vagy a katonaság. Tehát a német juhászkutya-állomány természetes, juhász melletti szelekciós körülményei megszuntek. Pedig ez a környezet hozta létre a világ legintelligensebb kutyafajtáit, a juhászkutyákat. Gondoljunk csak bele, a fôemlôs, vagyis az ember,
növényevôket ôriztet egy húsevô ragadozóval! Eme ellentmondás kezeléséhez nagyon értelmes lényre van szükség: a kutyára.
A német juhászkutya anyaországbeli egyesülete, az SV vezetôsége tisztában volt vele, hogy nem csak a „hardware-rel”, a kutya küllemével kell foglalkozni, hanem a „software-t” is fejleszteni kell. A háromfázisú munkavizsgákkal és versenyekkel ugyanazt a mentális szintet lehet fenntartani, mint a nyájak melletti munkával. A német juhászkutya karakteres, önálló élôlény, mégis alárendeli magát az embernek. De nem végrehajtó, hanem együttmuködô társa gazdájának, azzal kétszemélyes
falkát alkotva. Idegrendszere egy Forma-1-es versenyautóhoz hasonlítható, mely pillanatok alatt felgyorsul, de ugyanolyan gyorsan le is tud fékezni. A német juhászkutya igen gyorsan ingerületi állapotba kerül, de hamar meg is nyugszik. Az ôrzô-védô munkához pedig nyugodt, terhelhetô kutya kell. Más fajták esetleg könnyen felpörögnek, de aztán alig lehet ôket „leállítani”.
A tenyésztésnek arról kellene szólnia, hogy olyan kölykök szülessenek, melyek ôsei generációkon keresztül megfeleltek a nyájak melletti munkát helyettesítô vizsgáknak és vizsgálatoknak. Mindezért a tenyésztési szervezet felelôs, mely a különbözô vizsgákat és egészségügyi szuréseket elvégzi illetve elvégezteti a tenyésztôkkel. A német egyesület, az SV, különbözô vizsgákkal teszteli a kutyák kiképezhetôségét. A legalapvetôbb ilyen „szurô” az engedelmes vizsga.
A kitartáspróbán 20 kilómétert kell futnia a kutyának, majd engedelmességi feladatokat végrehajtania. A tenyészkiállításokon a hivatalos fajtaleíráshoz (standard) mérik a kutyák küllemét, de egyben viselkedésüket is vizsgálják. A bíró, vagyis az állat számára ismeretlen ember alaposan áttapogatja, esetleg egy mappával az asztalra csap, sôt azt is megfigyelik, lövéshangra hogyan reagál a kutya. Mindezek mellett egészségügyi vizsgálatok is kötelezôek, például a csípôízület-röntgen, melynek eredményétôl is függ egy kutya tenyészthetôsége. A német juhászkutya-állomány „szurôinek” koronája a Körung, azaz a tenyészszemle. Hazánkban is vannak körungmesterek, akik egy adott körzet tenyészállományát kezelik. Munkájukat a begyujtött eredmények statisztikái is segítik, így javaslatot tehetnek, melyik kutyát kivel érdemes pároztatni.
Az évente megrendezett Bundessiegerzuchtschau-n több ezer kutya vonul fel, így a kívülálló is képet alkothat arról, holt tart az anyaország tenyésztése. A létszám töredékét alkotó kiválasztott kitunô kutyák meghatározó szerepet játszanak a tenyésztésben, a kanok a kiállítást követôen pillanatok alatt keresett apaállatokká válnak.
Körülbelül a nyolcvanas évek elejétôl a német juhászkutya tenyésztésében is egyre meghatározóbb szerepet kezdett játszani a pénz.
A bírók szerepe hatalmas, a Siegerschau óriási felelôsség és lehetôség is egyben. A nyolcvanas évek elejétôl fokozatosan az utóbbi kezdett dominálni. A folyamat során egy divatirányzat vált meghatározóvá. Elkezdték a rajzos, fekete háttakarós, inkább cser színu egyedeket favorizálni, az egyéb színu példányok pedig háttérbe szorultak.
A küllemkiállítások felszínessé váltak, ehhez járultak még a csak papíron letett munkavizsgák és a hamis törzskönyvek (melyekre napjainkban egyértelmuen fény derül a kötelezô DNS-vizsgálatoknak köszönhetôen.) Egyre csak születtek a rajzos kölykök, melyek már nem mentek át minden kötelezô szurôn, így nem volt nehéz szép egyedeket produkálni. Azoknak viszont, akik ragaszkodtak a küllem- és jellemvizsgálatok lelkiismeretes betartásához, sokkal nehezebb dolguk volt, hiszen nemcsak jó küllemu, de kiegyensúlyozott, terhelhetô német juhászkutyákat akartak tenyészteni. Lassan két, küllemében eltérô típus kezdett kialakulni a fajtán belül.
A fajta eredeti értékeit veszélyeztetô tendenciára szerencsére felfigyelt az SV jelenlegi vezetôsége, és megtette a szükséges lépéseket. 1999 júliusa óta például kötelezô az egyedek DNS-vizsgálata, illetve bevezették az „Universalsieger” címet, melyet csak az a kutya kaphat meg, mely eredményesen szerepel a Bundessiegerschau-n és a Bundessiegerprüfung-on egyaránt. (Utóbbi a legmagasabb szintu, háromfázisú munkakutya-bajnokság Németországban. A szerk.) Az intézkedések fokozatos hatását mutatja, hogy a Siegerschau-n tavaly egy ordas kan már második tudott lenni. Azonban, ahogy Hermann Martin fogalmazott, az SV egy hatalmas hajó, mely nem képes gyors fordulatra… Hogy lassú, de határozottra igen, azt majd a jövô dönti el.
