“A saluki nem kutya, hanem Allah ajándéka, hasznunkra és örömünkre” – legalábbis a Korán szerint. A saluki vagy perzsa agár, amelyet hazájában tazinak neveznek, mai formájában évezredek óta él az egész Keleten, Kínától Arábián keresztül Egyiptomig. A térségtől függően durvább vagy elegánsabb, többé vagy kevésbé zászlós farokkal, füllel és lábbal. A saluki – amely valószínűleg a régi arab városról, Saluqról kapta a nevét – hosszútávfutó. A lovas előtt ülve lovagolt vele vadászni. Miután a sólyom felfedezte és támadásaival zavarta a vadat, a lóról elengedett saluki addig hajszolta a zsákmányt, amíg az meg nem állt. Mindenre vadásztak, a nyúltól a gazellán át a struccig, de onagerre, farkasra, rókára és sakálra is. 1700 körül az arab lovakkal került Angliába. A tartózkodó, érzékeny kutya erősen ragaszkodik gazdájához, aki “vadászik” – értsd: sétál vele, és lehetővé teszi számára vadászszenvedélye kielégítését, a legjobb, ha a versenypályán vagy coursinggal. A házban nyugodt, a szabadban élénk, játékos kutya sok dicsérettel és szeretettel engedelmes lakótárssá nevelhető, bár egy potenciális zsákmány megpillantásakor mindenről elfeledkezik. Szőrzetének ápolása a zászlók fésülésére korlátozódik. Egyébként nem érzékeny, robusztus kutya. Nagyon ritkán előfordulnak rövid szőrű salukik is (bal oldali kép).
Marmagasság 58,5–71 cm
Szín minden szín és színkombináció megengedett
Ország Közép-Kelet
FCI-szám 269.
Saluki
Google Translate
Fordító - program