Lengyel alföldi juhászkutya (PON)
A PON vagy lengyel alföldi juhászkutya a lengyel alföldön évszázadokon át terelte a hatalmas juhnyájakat, anélkül hogy a tenyésztők bármilyen figyelemre méltatták volna. Ott volt és végezte a munkáját - a külleme teljességgel lényegtelen volt. Csak hasznossá kellett tennie magát. Ez bizonyos nagyságot, észbeli adottságokat, igénytelenséget és ellenálló képességet, terelő, őrzőösztönt és a területi és éghajlati viszonyoknak megfelelő szőrzetet feltételezett. A II. világháború után kezdődött Lengyelországban a tiszta tenyésztése. A fajtát 1963-ban ismerték el, és a hetvenes évektől más országokban is megvetette a lábát. Az alacsony, izmos kutya meglepően rugalmas járásával és vonzó színválasztékával bűvöl el. A még hamisítatlan munkakutya sok elfoglaltságot és mozgást igényel, bármilyen időben szívesen tartózkodik a szavadban és megbízhatóan, energikusan őrzi a házat és az udvart. Nem hajlamos a csavargásra és a vadűzésre. Idegenekkel általában bizalmatlan, de sohasem lehet félénk vagy harapós. A magabiztos, egészen idős koráig temperamentumos kutya következetes nevelést igényel, mert az önálló juhászkutya csak az általa elismert falkavezérnek rendeli alá magát. Jó táplálékhasznosító, ezért ügyelni kell a vonalaira! A standardnak megfelelő, vastag szálú/durva kecskeszőrt rendszeresen át kell kefélni. Előfordulnak csonka farokkal született kölykök.
Marmagasság kanok 45–50 cm, szukák 42–47 cm
Szín minden szín, a foltos is elismert (a merle-en kívül)
Ország Lengyelország
FCI-szám 251.
Lengyel alföldi juhászkutya
Google Translate
Fordító - program